A magyar sertéságazat nem tud kilábalni a gödörből. A minden ólba egy koca program nem hozott sikert, tovább csökkent az állomány. A minőségi sertésprogram még csak a tervezés időszakában tart. Holland befektetők - ismerve az ágazat helyzetét és az ország adottságait - kezdeményezik: több tízezres kibocsátású hizlaldákat építenek, ezáltal fellendülhet a magyar sertéságazat. A megoldással két legyet ütnének egy csapásra. Hollandiában ugyanis sok a sertés, annyira sok, hogy már-már környezeti gondokat okoz.

Hollandia a sertés mellett a tudást is exportálja - mondta Homan Martijn a Holland Királyság nagykövetségének mezőgazdasági tanácsosa azon a konferencián, amit a követség és a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara rendezett március végén, Budapesten, A sertéságazat helyzete Közép-Európában címmel. A tanácsos a konferencia megnyitójában arra is utalt, hogy Hollandia és az Európai Unió sűrűn lakott területeiről áthelyeződik a sertéstenyésztés Kelet-Európába, így Magyarországra is. Hazánkban hárommillióra csökkent a sertések száma, viszont sok a gabona és ez nagy állománynövelési lehetőségeket rejt magában. A hollandok tartási, nevelési ismeretekkel elő tudják segíteni egész Kelet-Európában ezt a folyamatot.

Az állománynövelés védjegye

A konferenciát a kamara részéről köszöntő Kis Miklós Zsolt mikro-, kis és középvállalkozásokért felelős országos alelnök véleménye szerint Magyarországon a sertéságazat lemaradt a világtól. Az okok között megemlítette, hogy visszaesett a fajtamegújítás, kisebb a szaporulat, elnyújtott a kocaforgó. Megoldásként fontos csökkenteni a takarmányköltségeket, a hízlalási időt és fajtacserére is szükség van. Mindez nem fogja megoldani valamennyi sertéstartó gondját, de általa kezdetét veheti a felzárkózás a nemzetközi élvonalhoz.

Az alelnök szerint a világban túlmisztifikálják a vágósertések húskihozatali mutatóját. Magyarország ezzel szemben a különleges minőségű, márványozott hús előállítását tűzte ki célul. Ehhez a genetikai bázist kell újraéleszteni. „El kell érnünk, hogy a magyar sertéshús a minőség szimbóluma legyen.” A kormány stratégiája lehetőséget teremt ehhez.

Tarpataki Tamás a Vidékfejlesztési Minisztérium agrárpiaci főosztályának vezetője a kormány sertésprogramját ismertető előadását azzal a hírrel kezdte, hogy a sertésállomány csökkenése megállt, az elmúlt félévben 1 százalékos növekedést regisztráltak. Az okok között megemlítette a vágósertés és a félsertés áfájának 5 százalékra való csökkentését. Az elmúlt négy évben egyre több élősertést szállítottunk külföldre és egyre kevesebbet vásároltunk. Ennek következtében az export-import egyenleg pozitívvá vált. Magyarország 2013-ban 12 százalékkal több élősertést, de 5 százalékkal kevesebb sertéshúst exportált, mint 2012-ben.

A hazai sertéságazatot két nagyarányú állománycsökkenés sújtotta az elmúlt negyedszázadban. Az egyik a rendszerváltást követően, a másik az uniós csatlakozás után következett be. Az ágazat a csatlakozással versenyhelyzetbe került és támogatás nélkül nem tudott helytállni. Feldolgozóiparunk elavult, rossz hatékonysággal működik, az ágazatra jellemző, hogy nagy a feketegazdaság aránya. A főosztályvezető úgy fogalmazott, hogy az ágazat jövőjéről átfogóan a tenyésztésben, a tartásban, a feldolgozásban és a kereskedelemben zajló folyamatok áttekintésével érdemes gondolkodni. A kormányzati cél a sertésállomány megtartása és növelése 6-7 év időtartam alatt.

A kiváló minőségű magyar sertéshús jelölésére szakértő csoportok kidolgozták a termék védjegyét. A védjegy tulajdonosa a Vidékfejlesztési Minisztérium, működtetője a Vágóállat és Hús Szakmaközi Szervezet és Terméktanács. Kiváló minőségű sertéshúsnak minősíthető a Magyarországon született és felnevelt, GMO-mentes szemes gabonát és az EU által engedélyezett összetevőket tartalmazó takarmányt fogyasztó vágóállat húsa. A takarmányban nem szerepelhet öt százaléknál több melléktermék és a húsnak meghatározott márványozottsággal és sajátos, különleges ízzel, valamint illattal kell rendelkeznie. Átgondolt közösségi marketinggel és piacépítő munkával kell megkedveltetni a világgal ezt a magyar minőséget. A védjegyet pályázat útján lehet elnyerni, minőségromlás esetén visszahívható.

Az ágazat versenyképességének elérését technológiai fejlesztésre, genetikai alapok megerősítésére, kutatásfejlesztésre szánt összegek segítik.

Állattartók föld nélkül

Az előadás után kérdések következtek. Egy jól érzékelhetően nem anyanyelvű résztvevő hiányolta, hogy az előadásból kimaradt a termőföld kérdése, pedig az állattenyésztés nem valósítható meg takarmánytermő terület, azaz föld nélkül. A földet kihúzták az állattartók lába alól. A sertéstelepek 20-25 százaléka járt így.

A főosztályvezető válaszában emlékeztetett arra, hogy a sertésstratégia előbb készült el, mint ahogy a földtörvényt a parlament elfogadta. Jogosnak tartotta: ha vásárolt takarmányra tervezik a gazdák az állattenyésztést, akkor valóban versenyképtelenné válnak. A földtörvény célja nem az volt, hogy a sertéstartók negyede föld nélkül maradjon, ez csak mellékhatás. A minisztérium felismerte a problémát és keresi a megoldást. Kis Miklós Zsolt hozzátette: külön kell értékelni az állami és a maszek tulajdonosi földbérleteket, ez utóbbi piaci alapon működik. A magyarországi földéhséget fokozza a tulajdonosok „támogatási éhsége”.

Dr. Répási Gábor állatorvos és egyben sertéstartó gazda feltette a kérdést: kellenek-e a TÉSZ-ek, vagy sem? Annak idején támogatták létrehozásukat, ma fékezik működésüket. Véleményét a Söptéri TÉSZ-szel történtekre alapozta. A szövetkezet évente 60 ezer sertést vásárol fel gazdáitól. Ez a nem profitorientált szervezet az első csapást a regisztrációs díj fizetésével szenvedte el. A másodikat akkor, amikor az agrárkamarai tagságra és az ezzel kapcsolatos tagdíj fizetésére kötelezték. „Ha a tagok kamarai tagok és fizetik is a tagdíjat, a szövetkezetnek miért kell?” A végső csapást az iparűzési adó változása jelentette. Összege a valamikori 150 ezer forintnyi összegről 6 millió forintra nőtt. „Ezt lehetetlen kigazdálkodni!”

Kis Miklós Zsolt kamarai alelnök jogosnak tartotta a tagdíjjal kapcsolatos felvetést, valóban kétszeres kiadást jelent a gazdáknak. A közelgő közgyűlés várhatóan változtat ezen a helyzeten. Tarpataki Tamás arról tájékoztatta a hallgatóságot, hogy a minisztérium ismeri a problémákat, sajnos a megoldásra tett lépések ellenére eddig még nem sikerült változtatást elérni.

Folyamatos innováció

Somers Daan a Holland Sertéstenyésztési Innovációs Centrum igazgatója Újdonságok és további fejlesztések a sertéstenyésztésben címmel tartott előadást. Mint mondta, kutatóintézetek és oktatási intézmények is részt vesznek a központ kutatásaiban. Közvetlen kapcsolatot tartanak a gazdákkal, eredményeiket azonnal gyakorlati körülmények között tesztelik. Kutatásaikat vagy a terméktanács, vagy az állam finanszírozza.

Eredményeik számokkal a következőképpen jellemezhetők: Hollandiában (Dunántúlnyi területen) ma 12 millió sertést tartanak. A sertéstartó üzemek száma 1980-ban 35 ezer volt, ma 3700, de úgy, hogy közben az állomány nagysága nem változott. Az ország önellátottsági szintje sertéshúsból 220 százalékos (az EU-ban 105 százalék). Az egy főre jutó sertéshúsfogyasztás meghaladja a 40 kilogrammot évente. Állatvédői igények szerint a kanok 60 százalékát már ma sem kasztrálják, pedig még messze vagyunk az uniós tiltás időpontjától. Hollandiában az antibiotikumok használata a legalacsonyabb szintű európai uniós összehasonlításban. Az intézet legfontosabb időszerű feladata: az egyedi takarmányozási rendszer kidolgozása és a trágyából való energia-visszanyerés tökéletesítése.

Dr. Babinszky László a Debreceni Egyetem tanszékvezető professzora a precíziós sertéstakarmányozásról tartott előadást.

Az európai, a közép-európai és a holland sertéstenyésztés lehetőségeit elemezte előadásában Baltussen Willy a Holland Agrárgazdasági Kutatóintézet munkatársa. Abból indult ki, hogy Európában sok országban telítődött a piac, a sertéshúsfogyasztást tekintve 2013-2020 között csupán egy százalék fogyasztásnövekedéssel számolnak. A termelés azonban nem csökken. A tervek szerint az értékes húsrészek Európában találnak vevőre, a többit ázsiai országokban adják el.

Az EU 15 országában 2004 előtt csaknem 18 millió tonna vágósertést állítottak elő, a 10 ország csatlakozása után 22 millió tonnát, miközben az export mennyisége alig változott. Zavaró hatású, hogy a sertéshús előállításának költsége más földrészeken kisebb, mint Európában. Ott olcsóbb a munkaerő és a takarmány, ezek okozzák a különbséget, valamint az, hogy Európában jelentős összegeket emésztenek fel az állatjóléti költségek. Azok az országok nyerik a versenyt, amelyekben nagyok lehetnek a fogyasztói árak és kicsik az előállítási költségek. Európa északi és nyugati része nem ilyen. Nagy a népsűrűség, a trágyaelhelyezés akadályokba ütközik, érzékenyebbek a fogyasztók a környezetükre, a feldolgozóipar állandó nyomás alatt működik. Mindez költségessé teszi a termelést. Hollandiában ezek a plusz költségek 19 eurócenttel növelik egy kilogramm élősertés előállítását, ugyanez a plusz Lengyelországban csak 5 eurócent.

Megoldásnak azt tekintik, ha a kelet-európai országokban hizlaló telepeket építenek. Ezeknek nagy ugyan a tőkeigénye, de kevesebb kockázattal megoldható a hízlalás, mint a tenyésztés többi fázisa. A terv az előadó szerint már csak azért is ésszerű, mert az EU új tagországaiban 10-40 százalékkal csökkent a sertések száma 2004 után.

Ellentmondások

A magyar sertéstenyésztés lehetőségeit a húsipar szemszögéből Éder Tamás a Magyar Húsiparosok szövetsége elnöke értékelte. Hangsúlyozta: örül a konferencia megszervezésének, mert a külföldi tapasztalatok elindíthatják azt a munkát, ami az ágazat fejlődéséhez vezethet. A gondokat ugyanis a bezárkózás okozta. Szóvá tette: vannak, akik úgy gondolják, mintha egy múltban elkövetett hiba következménye lenne az iparszerű húselőállítás. Ezzel szemben ez egy gazdasági-társadalmi folyamat eredménye.

Magyarországon az elmúlt két és fél évtizedben koncentrálódott az élelmiszer kiskereskedelem. A multinacionális cégek üzletláncai forgalmazzák az áru meghatározó részét. Az ágazat a vele szemben állított követelményeknek nem tudott megfelelni. A magyar sertéshús-előállítás árkövető, a német húspiac változásait követi. Az ottani áraknál azonban csak drágábban tudják előállítani a vágósertést a magyar termelők. Az önköltség növekedése nagy nyomást helyez a húsiparra. A költségeket csak nehezen, vagy nem tudja az ipar áthárítani a fogyasztókra.

Németországban 60 millió sertést vágnak le évente 170 vágóhídon. Akkorák ezek, hogy a ma Magyarországon épülő évi egymillió sertés vágásra képes vágóhíd nem lenne benne a német top 10-ben. Magyarországon az évi 4 millió sertést 130 vágóhídon vágják le. „Ez az arány gazdasági csoda!”

Súlyos strukturális problémák vannak az ágazatban. Ennek legfőbb oka a tényleges piactól leválasztott szabályozási és támogatási rendszer, ezáltal megtévesztett, nagyvonalúan félrevezetett ágazati szereplők. Amikor baj volt, az állam mindig segített. Amikor pedig a támogatási rendszer hozzáidomult az európaihoz, kiderültek hátrányaink, lemaradtunk más országokhoz képest. Ez okozta 2004 után a magyarországi állománycsökkenést. A sok tényezőre visszavezethető fiaskó a tűzoltó módszerek alkalmazása helyett csak átgondolt fejlesztések árán, átfogó intézkedésekkel orvosolható.

Európa sűrűn lakott területeiről a sertéstartás áthelyeződik Kelet-Európára, így Magyarországra is - tudták meg a konferencia résztvevői. Emellett a hollandok ismertették sertéságazatuk fejlesztésének korlátait és a megoldás lehetőségeit. Magyarország álláspontjáról kiderült, hogy a minőségi sertéshúsban bízunk, védjegyet gyártunk, ha a világ rákapott a védjegyes magyar húsra, lassan növelnénk a sertésállományt. Egyetlen szó sem hangzott el arról, hogy ebben milyen szerepet szánunk a holland befektetőknek. Nem is hangozhatott, hiszen a tömegtermeléssel szemben a minőségben bízunk, és a holland sertés nem ilyen! Természetesen elképzelhető, hogy lesznek, akik a holland kezdeményezésekben hisznek, de hogyan néz majd ki ez az üzlet? Mennyit ér a holland sertés, a beruházott összeg és mennyit a magyar gabona? Mennyit ér a magyar munkaerő, a magyar termőföld, a ma még érintetlen környezet? Mennyit ér egy település lakóinak, ha elkerüli otthonukat több ezer - takarmányt, malacot vagy végterméket szállító - kamion forgalma? Mindezeket ki árazza be úgy, hogy mindkét üzletfél, mindkét ország és az érintett lakosság elégedett legyen? Minderről nem esett szó a konferencián. Május elsejétől elvileg a külföldi állampolgárok is vásárolhatnak földet Magyarországon, bizonyos feltételekkel. Nagyon valószínű, hogy lesz az a pénz, amivel a holland befektetők megszerzik a hígtrágya elhelyezéséhez szükséges földeket a magyar tulajdonosoktól.

Gyulai György

■